OZ bejegyzéséhez. Zsófika galambja az asztalra szállt.
A kép Győri János Áprily-életrajzából való (Arcok és vallomások sorozat), hogy kinek a felvétele, azt nem tudom - a könyv fotóit készítették: Gajzágó Jolán, Gink Károly, Kotnyek Antal és Sándor Zsuzsa.

Szeretem ezt a galambos képet, de ezt a másikat még sokkal jobban. Nagyapámat idézi, az ő fejtartását, az ő tekintetét...
Erről a képről azt is tudom, hogy Kotnyek Antal készítette.

Ez pedig Áprily kézírása - a vers missicu tavaszi héricseiről.

Elhangzott az utolsó szám, nem akar szűnni a taps, pedig lassan elsötétedik a színpad, egymás után alszanak ki a reflektorok - és akkor, amikor már csak egyetlen halvány fénysugár világít, újra kijön a színfalak mögül, elsétál egészen a színpad széléig, leül - és énekelni kezd. 

Quand il est mort le poete

Et maintenant - ez pedig a másik kedvencem.

Gilbert Becaud, 1927. október 24. - 2001. december 18.

Pilinszky János
(részlet)

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Allegro con brio és Marcia funebre  Beethoven III. (Esz-dúr) szimfóniájából