életművéért a Radnóti Miklósról elnevezett költészeti biennálé ezévi fődíját.

Talán a Dunántúl miatt.
Talán Nagy László miatt.
Talán a Keleti Károly utca miatt.
Talán Schéner Mihály, a szelemen meg Takáts Gyula miatt.
Talán amiatt a huszonvalahány év előtti külön, csak nekem szóló irodalmi felolvasódélután miatt Sárbogárd és a Déli pályaudvar között, a vonatfülkében.
Nem tudom, mi miatt, melyik miatt, de fontos nekem Ágh István.

 

A DENEVÉR ÉJSZAKÁJA

A denevér minden nap erről álmodott
összetorlódott égi-földi tonnák
barlanggá szorítják a kertet,
bokor-, lomb-, lián-, csipkeformán
cseppkövesül, de lágyulnak a rovarok,
csak a valószínűtlen bőregér füle
foghatja föl, hogy én is ott vagyok,
neki való sötét, és olyan nesztelen,
mint az árnyék, ha árnyon áthatol,
mert annak álma valósul meg itt,
ki nem látott napot.

TÉLIZÖLD
(részlet)

Holtáig lát a lélek én meg
akárha föltámadtam volna
nem vágyok semmi csillogót
csak átveszem a túlélő levél
ajándékát mert ajándék magának is
zöldellni egyedül

 

OZ bejegyzéséhez. Zsófika galambja az asztalra szállt.
A kép Győri János Áprily-életrajzából való (Arcok és vallomások sorozat), hogy kinek a felvétele, azt nem tudom - a könyv fotóit készítették: Gajzágó Jolán, Gink Károly, Kotnyek Antal és Sándor Zsuzsa.

Szeretem ezt a galambos képet, de ezt a másikat még sokkal jobban. Nagyapámat idézi, az ő fejtartását, az ő tekintetét...
Erről a képről azt is tudom, hogy Kotnyek Antal készítette.

 

Ez pedig Áprily kézírása - a vers missicu tavaszi héricseiről.

ültetnek el ma Pécsett, Janus Pannonius emlékére, és azért, hogy ezek a télben merészen virágzó fácskák törékeny szépségükkel felhívják a figyelmet a művészetre. Nem szó szerinti ugyan az idézet, de ez a lényege - a Janus Pannonius Múzeum felhívása eredetiben itt olvasható.
Megint bánkódom hát, hogy ennyire messze van Pécs, a mandulafák miatt is, meg amiatt is, hogy hiába a kiállítás Martyn Ferenc Janus Pannoniushoz kapcsolódó tusrajzaiból, nem fogom látni. Pici vigasz, hogy Németh István Péter Janus-irkájáért nem kell Pécsre menni.
Mert vannak még ma is, akik latin verseket fordítanak magyarra...
Azoknak pedig, akik nem fordítják, hanem írják a verseket, íme egy pályázat - Janus Pannonius emlékére.