1932. március 4. - 2008. november 9.

Cicamicát, Mazsolát, Böbe babát, Frakkot és az elkényeztetett macskákat, Kukorit, a Vizipókot - és még sokáig lehetne sorolni Bálint Ágnes kedves és feledhetetlen mesehőseit.
Nálunk ma kora délután a Futrinka utca ment DVD-ről. Nem ültem le elé, csak megálltam néha, nézni egy kicsit, Buksit például, "aki" teljesen olyan, mint a lányom harmincvalahány éves sárga játékkutyája.
Tudjátok-e, hogy tegnap volt Bálint Ágnes születésnapja? - kérdeztem.
Aztán kicsit később rákattintottam a Hírkeresőre.

A napokban mondtam valakinek: persze, természetes, hogy az ember jobban figyel arra, akihez valami személyes kapcsolat is fűzi, mint arra, akit csak - mondjuk - az írásaiból ismer.
Személyes kapcsolat nem, mindössze annyi, hogy a gimnáziumban egy évfolyammal fölöttem járt a fiatalabb lánya. 1965 nyarán éppen építőtáborban voltunk, amikor megjelent a Mazsola, ott kapta meg Panni postán a legelső példányok egyikét.

Isten nyugosztalja!
A meséi élnek ezután is.